Action camera videos

snowboard

Majd lehoznak a hegyimentők, hogy nehogy a Holdon ébredj fel!

Éppen egy hónapja, hogy megírtuk eltévedésünk igaz történetét. A munkás hétköznapok között pár éjszaka kellett csak, amit nem alvással töltöttem és a videó is elkészült. Persze ez is olyan mint minden rendes sztori, azaz “könyvben” sokkal jobb mint filmen, éppen ezért ajánlom, hogy aki még nem olvasta, az azzal kezdje, és csak utána nézze meg a videót!

Reklámok

#passitonproject – egy lap, megannyi rider

A #passitonproject célja, hogy végigkövesse ahogy egy customboard körbeutazza a világot. Hogy a lap pontosan mikor és hol kezdte az utazást, nem derül ki, de az biztos, hogy mindenkinél három napot tölthet és mindenkinek posztolni kell róla egy képet mielőtt továbbadná a következő ridernek. Te mit kezdenél egy ilyen lappal ha eljutna hozzád? Hol és milyen képet készítenél?


Nur auf pisten! – Hogyan lesz az ingyenes hegyimentés egymillió?


Szokásos éves snowboardozásnak indult, hosszú hétvége Murauban a haverokkal. Soha nem jártunk még itt, ezért érkezés után csúsztunk párat Kreischbergen, majd irány Rosenkranz, mert ismerősök azt mondták, hogy az sokkal jobb. A nem túl modern kétüléses felvonóból mindkét irányba gyönyörű hómezőkre láttunk rá, így már kiszállás előtt megszületett a döntés: “Csak a szűzhó!!”. Természetesen sikerült “ösztönösen” a (térkép szerinti) legszélső pálya külső oldalán elindulni (du. 3-kor), előbb a nyílt hegyoldalon, majd a fák között. Az egyre sűrűsödő fenyvesben hamar elvesztettük egymást és kb. 15 percbe telt, mire újra mindenki összeverődött egy helyre. Ekkor hangzott el először, hogy “A szűzhó nem véletlenül szűzhó! :)” és kb. EZ volt az utolsó pont, ahonnan még értelmesen vissza lehetett volna fordulni. Némi vita folyt a másszunk vagy csússzunk tengelyen, mely

az “Én nem mászni jöttem, ha balra csúszunk hamar visszaérünk a pályára…” tábor győzelmével végződött, így tovább indultunk lefelé. Az viszonylag hamar kiderült, hogy a pályára visszacsúszni már nem fogunk, ezért B tervként megcéloztuk a völgyet, mert ott csak van valami út, azon meg lehet stoppolni. Az egyre meredekebb hegyoldalon a fák között vergődve az első erdei keresztút megváltásnak ígérkezett, ha eddig nem is haladtunk, ezen könnyedén lesuhanva pályazárás előtt hazaérünk. Nos, ebből csak a könnyedén és a lesuhanás nem valósult meg, mert az út nem lejtett eléggé ahhoz, hogy csúszni lehessen rajta, a lábon járást pedig a méter feletti hóvastagság tette teljesen lehetetlenné. Irány újra az erdő, majd újabb vergődés a következő keresztúton, újabb erdő, újabb keresztút, stb… Mindeközben fél hat lett és az okostelefon térképe szerint pókszőrnyit közeledtünk a célhoz és még legalább egy egész potroh hátra volt. Ekkor hívtuk a szállást, hogy mi az ilyenkor bevált procedúra: “Semmi – érkezett a gyors válasz – ilyen eset még nem fordult elő!!” (Igazi lúzerek vagyunk…) A szállás vezetője riasztotta a h

egyimentőket, akik az általunk megadott kordináták alapján (okostelefon – végre volt értelme megvenni!) elindultak értünk. Mivel a megadott helyet nem hagyhattuk el és villámgyorsan ránk is sötétedett, egy kiszáradt fenyő megkoppasztásával tüzet raktunk a havon (éljenek a dohányosok).  A hegyimentő srácok igazi profik, kb. két óra alatt megtaláltak minket és kezdetét vette az éjszakai “outdoor training”, ami jelen esetben 25-30 perc hótalpas túrát jelentett, jellemzően felfelé, erőltetett menetben, majd kb. 10 perc motorosszán túrát eszeveszett tempóban. Így értünk vissza este fél tízre a pálya középső állomásához és onnan felvonóval le a völgybe. Itt alapos fejmosást kaptunk a helyi rendőröktől, de mivel megesküdtünk rá, hogy soha többet nem teszünk ilyet, megúsztuk feljelentés nélkül. A hegyimentők önkéntes alapon mentenek, de természetesen nem akartuk köszönet nélkül elengedni őket ha már a vasárnap estéjüket ránk szánták mind a tizenheten(!). Helyi szokás szerint ilyenkor jár nekik egy-két kör sör meg egy tál forró leves a hüttében, ami már zárva volt, ezért maradt a materiális megoldás: 200 Euro a mentésvezetőnek, aki azonnal kihirdette, hogy mikor és hol fogják ezt a súlyos összeget elverni 🙂

 

Eddig jók voltunk, fel nem jelentettek így hatósági bírság nem volt (730 Euro/fő, ha lemész a kijelölt pályáról), a bérletünket sem tiltották le, a hegyimentőket is megúsztuk 200-ból, ami fejenként “csak” 50 Euro. Egy “apróság” maradt rendezetlenül, ez pedig a felvonótársaság számlája, mivel miattunk be kellett indítani a felvonót nyitvatartáson kívül, be kellett hívni a felvonókezelőket és a motorosszánosokat túlórázni és le kellett ratrakolni egy mellékutat (amin motorosszánnal visszahoztak a pályára). Na ezeket a költségeket tartalmazza az alábbi számla:

Murau szla

Fizetés: átutalással, határidő: azonnal!

Természetesen nagyon jól tudjuk, hogy egyedül magonkat okolhatjuk a történtekért, örülünk, hogy megúsztuk épségben és ennyiért, mert ha a sógorok kiszabtak volna minden büntetést, amire a törvény lehetőséget ad, akkor minimum a duplájába került volna ez a kaland. Az egészet csak azért írtuk meg, hogy nektek is legyen elrettentő példa és FORDULJATOK VISSZA, amikor még van értelme, vagy kérje egyből a helikopteres mentést, az megvan 3.000-ből 😉

Ja, és ha valaki azt gondolja, hogy van olyan biztosító, aki ezt fizeti, az erősen téved. Ha mégsem, akkor dobjon egy e-mailt, legközelebb olyat kötünk!

*** FOLYTATÁS IS VAN! ***

A poszt, amibe a videó bekerült: Majd lehoznak a hegyimentők, hogy nehogy a Holdon ébredj fel!


Jusson eszedbe!

Amikor a fotelben ülsz a meleg szobában és csorgó nyállal bámulod ahogy a monitoron a riderek szántják a porhavat, jusson eszedbe ez a pár képkocka és az a hihetetlen mennyiségű munka, ami ahhoz a pár perces videóhoz kellett!!


Nekem ez Wonderland…

Tudom, Wonderland egész másról szól – főleg Alice-é. De ha a szószerinti értelmezéshez ragaszkodunk, ahhoz hogy számodra mi a legcsodálatosabb hely, akkor nekem bizony valahova ide húz a szívem. Alaszkában, ha beköszönt a tél, megáll az idő. A havon kívül nincs más lehetőséged… és mivel a nappalok nem túl hosszúak, gyakorlatilag kénytelen vagy minden napvilággal megáldott órát a snowboardnak vagy a síelésnek szentelni. Vagy ha ezt már meguntad, még mindig ott van a fejszehajigálás és a farönk háttal hordóba dobálás 🙂 Maga a paradicsom!

A film egy kicsit hosszabb a megszokottnál, de semmiképpen sem a kelleténél. Csak akkor kezd el nézni, ha van legalább 15 perced, mert a felénél úgysem tudod abbahagyni!