Action camera videos

Archive for március, 2013

Hétvégi program: CamOne Freestyle Champs – Szár

Screen Shot 2013-03-28 at 11.01.17 PM

Ha szombatra még nincs programod és a húsvéti dőzsölés előtt igazi freestyle élményre vágysz, látogass el Szárra, a CamOne Freestyle Champs-re. Ez lesz az idei évben az első (és valószínűleg egyetlen) hazai freestyle foci bajnokság, melyen nemcsak a magyar élvonal, de külföldi vendégek is részt vesznek. A versenyzők két versenyszámban indulnak: Az egyikben a versenyzők kettesével egymás ellen küzdenek, a másikban pedig 3 trükkből kell kivitelezni a legerősebb, legszebb, legkreatívabb kombinációt. Ha igazán kíváncsi vagy a trükkökre, feltétlenül hozz magaddal kamerát, mert a mozdulatok szabadszemmel követhetetlenek! 😉

Szurkolóknak a belépés INGYENES, a jó hangulat garantált!

Helyszín: Szár sportcsarnok

Időpont: 2013. március 30. szombat, 13-19 óra

Mindenkit szeretettel várunk!

És egy kis videó ízelítőnek:

Reklámok

#passitonproject – egy lap, megannyi rider

A #passitonproject célja, hogy végigkövesse ahogy egy customboard körbeutazza a világot. Hogy a lap pontosan mikor és hol kezdte az utazást, nem derül ki, de az biztos, hogy mindenkinél három napot tölthet és mindenkinek posztolni kell róla egy képet mielőtt továbbadná a következő ridernek. Te mit kezdenél egy ilyen lappal ha eljutna hozzád? Hol és milyen képet készítenél?


Nur auf pisten! – Hogyan lesz az ingyenes hegyimentés egymillió?


Szokásos éves snowboardozásnak indult, hosszú hétvége Murauban a haverokkal. Soha nem jártunk még itt, ezért érkezés után csúsztunk párat Kreischbergen, majd irány Rosenkranz, mert ismerősök azt mondták, hogy az sokkal jobb. A nem túl modern kétüléses felvonóból mindkét irányba gyönyörű hómezőkre láttunk rá, így már kiszállás előtt megszületett a döntés: “Csak a szűzhó!!”. Természetesen sikerült “ösztönösen” a (térkép szerinti) legszélső pálya külső oldalán elindulni (du. 3-kor), előbb a nyílt hegyoldalon, majd a fák között. Az egyre sűrűsödő fenyvesben hamar elvesztettük egymást és kb. 15 percbe telt, mire újra mindenki összeverődött egy helyre. Ekkor hangzott el először, hogy “A szűzhó nem véletlenül szűzhó! :)” és kb. EZ volt az utolsó pont, ahonnan még értelmesen vissza lehetett volna fordulni. Némi vita folyt a másszunk vagy csússzunk tengelyen, mely

az “Én nem mászni jöttem, ha balra csúszunk hamar visszaérünk a pályára…” tábor győzelmével végződött, így tovább indultunk lefelé. Az viszonylag hamar kiderült, hogy a pályára visszacsúszni már nem fogunk, ezért B tervként megcéloztuk a völgyet, mert ott csak van valami út, azon meg lehet stoppolni. Az egyre meredekebb hegyoldalon a fák között vergődve az első erdei keresztút megváltásnak ígérkezett, ha eddig nem is haladtunk, ezen könnyedén lesuhanva pályazárás előtt hazaérünk. Nos, ebből csak a könnyedén és a lesuhanás nem valósult meg, mert az út nem lejtett eléggé ahhoz, hogy csúszni lehessen rajta, a lábon járást pedig a méter feletti hóvastagság tette teljesen lehetetlenné. Irány újra az erdő, majd újabb vergődés a következő keresztúton, újabb erdő, újabb keresztút, stb… Mindeközben fél hat lett és az okostelefon térképe szerint pókszőrnyit közeledtünk a célhoz és még legalább egy egész potroh hátra volt. Ekkor hívtuk a szállást, hogy mi az ilyenkor bevált procedúra: “Semmi – érkezett a gyors válasz – ilyen eset még nem fordult elő!!” (Igazi lúzerek vagyunk…) A szállás vezetője riasztotta a h

egyimentőket, akik az általunk megadott kordináták alapján (okostelefon – végre volt értelme megvenni!) elindultak értünk. Mivel a megadott helyet nem hagyhattuk el és villámgyorsan ránk is sötétedett, egy kiszáradt fenyő megkoppasztásával tüzet raktunk a havon (éljenek a dohányosok).  A hegyimentő srácok igazi profik, kb. két óra alatt megtaláltak minket és kezdetét vette az éjszakai “outdoor training”, ami jelen esetben 25-30 perc hótalpas túrát jelentett, jellemzően felfelé, erőltetett menetben, majd kb. 10 perc motorosszán túrát eszeveszett tempóban. Így értünk vissza este fél tízre a pálya középső állomásához és onnan felvonóval le a völgybe. Itt alapos fejmosást kaptunk a helyi rendőröktől, de mivel megesküdtünk rá, hogy soha többet nem teszünk ilyet, megúsztuk feljelentés nélkül. A hegyimentők önkéntes alapon mentenek, de természetesen nem akartuk köszönet nélkül elengedni őket ha már a vasárnap estéjüket ránk szánták mind a tizenheten(!). Helyi szokás szerint ilyenkor jár nekik egy-két kör sör meg egy tál forró leves a hüttében, ami már zárva volt, ezért maradt a materiális megoldás: 200 Euro a mentésvezetőnek, aki azonnal kihirdette, hogy mikor és hol fogják ezt a súlyos összeget elverni 🙂

 

Eddig jók voltunk, fel nem jelentettek így hatósági bírság nem volt (730 Euro/fő, ha lemész a kijelölt pályáról), a bérletünket sem tiltották le, a hegyimentőket is megúsztuk 200-ból, ami fejenként “csak” 50 Euro. Egy “apróság” maradt rendezetlenül, ez pedig a felvonótársaság számlája, mivel miattunk be kellett indítani a felvonót nyitvatartáson kívül, be kellett hívni a felvonókezelőket és a motorosszánosokat túlórázni és le kellett ratrakolni egy mellékutat (amin motorosszánnal visszahoztak a pályára). Na ezeket a költségeket tartalmazza az alábbi számla:

Murau szla

Fizetés: átutalással, határidő: azonnal!

Természetesen nagyon jól tudjuk, hogy egyedül magonkat okolhatjuk a történtekért, örülünk, hogy megúsztuk épségben és ennyiért, mert ha a sógorok kiszabtak volna minden büntetést, amire a törvény lehetőséget ad, akkor minimum a duplájába került volna ez a kaland. Az egészet csak azért írtuk meg, hogy nektek is legyen elrettentő példa és FORDULJATOK VISSZA, amikor még van értelme, vagy kérje egyből a helikopteres mentést, az megvan 3.000-ből 😉

Ja, és ha valaki azt gondolja, hogy van olyan biztosító, aki ezt fizeti, az erősen téved. Ha mégsem, akkor dobjon egy e-mailt, legközelebb olyat kötünk!

*** FOLYTATÁS IS VAN! ***

A poszt, amibe a videó bekerült: Majd lehoznak a hegyimentők, hogy nehogy a Holdon ébredj fel!